Hogyan állítsuk helyre felfordult világunkat?

Mintha egy fantasztikus film szereplői lennénk, gumikesztyűben járunk az utcán, maszkban lépünk be a boltba, idegenkedve szemléljük, s nagy ívben elkerüljük egymást. Már aki elhagyja otthonát, mert van, aki önként vállalta a karantént.

“Várom, mikor ébredek fel a rémálomból.”- mondja Ilona, miközben előkeresi táskájából a maszkját, precízen szája elé helyezi, majd belép a patikába.

 “Mintha egy sci-fibe kerültem volna - véli Szabolcs - leviszem a szemetet, a szomszédom maszkban, kesztyűben integet, és jó messze elkerül. A múlt hónapban még együtt örültünk az előléptetésének.”

 “Utópisztikus volt, ahogy a gyerekkórházban szkafanderbe öltözött orvosok vizsgálták a fiamat.” – meséli Fanni.

 
Fenekestül fordult fel a világunk, legyünk megengedőek

A megszokott ritmusból történő kiesés traumát okoz. Nem kell a gyerekeket reggel iskolába vinni, majd 8-9 órát dolgozni, utána edzésre, különórára szaladni, leckét írni és házimunkát végezni. Eddig több időt akartunk, vagy több otthon töltött időt, esetleg több családdal együtt eltöltött időt. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy a régi rohanást visszasírjuk. Ámulunk a helyzeten és nem értjük, mit történik velünk. A rendszeresség, a rutin ugyanis biztonságot és kapaszkodót ad. A változás traumát okoz. Gyászt, veszteséget, pánikot élünk át, féltjük a szeretteinket, embertársainkat, a munkánkat, a megélhetésünket, magunkat. Az idegrendszerünk alig birkózik meg a ránk nehezedő nyomással. Félünk, megmerevedünk, tehetetlenek vagyunk. Most éppen ezért fontos, hogy megengedőek legyünk magunkkal. Megérteni és elfogadni magunkat, a helyzetet, a sok nehéz érzést, ami eltölt minket. Most nagyon fontos arra figyelni, hogyan enyhíthetünk a feszültségen, hogyan vezethetjük le a stresszt.

  

Szemléletváltás szükséges

A mostani kritikus időszak váratlanul szakadt ránk, és tőlünk is gyors váltást követel. A kijárási korlátozás, vagy az önkéntes izoláció miatt már több, mint egy hónapja rengetegen vagyunk otthon, akár úgy is érezhetjük, hogy elmegy a világ mellettünk, vagy, hogy sosem érjük utol magunkat, a sok feladat mintha csak egyre nagyobb hegyekké állna össze előttünk. Dolgozni kell, segíteni a gyereknek az online lecke feltöltésben, vár a halom mosogatni való, és még semmit sem főztünk.

Biztosan nem egyszer éreztük úgy, nem bírjuk tovább, képtelenek vagyunk megbirkózni a helyzettel. Maguk alá gyűrnek a teendők. Elsőre logikusan hangzik: otthon vagyunk, több időnk van, akkor miért nem haladunk? De azt ne feledjük, hogy járvány seper végig az egész világon, és egy gazdasági világválság kellős közepébe csöppentünk, aminek ráadásul még a végét sem látjuk biztosan. Ez most teljesen más, mint eddig. Új élethelyzetünk új megoldásokra kényszerít, kizökkentünk a megszokott kerékvágásból, és ez szemléletváltást igényel. Új stratégiákat kell kidogoznunk, megértőbbnek kell lennünk magunkhoz és másokhoz egyaránt.

A rendszeresség biztonságot ad

A babák, a kisgyerekek akkor nyugodtak és kiegyensúlyozottak, ha napjaik megszokott mederben zajlanak, egyfajta ritmust követve. Ez ad biztonságot nekik, ettől jobban érzik magukat. Nem is csoda, hiszen ha körülnézünk, láthatjuk, hogy ez a világunk rendje, a természet is ritmus szerint változik. Az éjjeleket a nappalok követik, a tavaszt a nyár, majd következik az ősz és a tél. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Érdemes tehát egy új rendszert, akár napirendet kialakítani. Lehet ez órarend is, amihez legalább a hétköznapokon tartjuk magunkat. A rendszeresség, a rutin ugyanis biztonságot ad a felnőttnek is.

A mozgás oldja a feszültséget

A folyamatos bizonytalanság, állandó készenléti helyzetet okoz a testben, extra energiafelhasználást eredményez, ami huzamosabb idő után teljesen lemeríti azt. A sok stressz ezért a testi reakciók állandósulásával jár, fáradékonysággal, kedvtelenséggel, szélsőséges esetben depresszióval. A feszültség oldásban a dinamikus mozgás sokat segíthet, hiszen ekkor a keringés növekedésével a test különböző részeiben, az egész rendszerben helyre állítható az energia áramlása. A feszült izmok ellazulnak, megpihennek. Amikor pedig a test megnyugszik, az idegek is kisimulnak.